Skip to main content

Szénégetők

Az erdélyi Erdővidék hegyein a kora tavaszi hó elolvadásától az első fagyokig tart a szénégetők embert próbáló szezonja. A mesterek – favágók és a fát szállító roma családok segítségével – hatalmas, koncentrikus körökből álló boksákat építenek, leginkább bükk- és gyertyánfából. A folyamat rendkívüli precizitást és éjjel-nappali felügyeletet igényel, hiszen a fának oxigénszegény környezetben, homokkal és szalmával betakarva kell lassan, heteken át izzania ahhoz, hogy prémium minőségű, „üveghangon csengő” faszén szülessen belőle. Bár a munka nehéz, a bérezés pedig szerény, a gondos odafigyeléssel készült végtermék jelentős része egészen Németországig jut, ahol ipari célokra és grillezéshez is felhasználják.
A hegyvidéki lét nemcsak folyamatos munkát, hanem egy nomád, a természettel szorosan összefonódó életformát is jelent az itt dolgozóknak. A szénégetők nyolc-kilenc hónapig élnek kint a hegyen lakókocsikban; a tisztálkodást a hegyi patak, a vacsorát pedig gyakran az erdő adta kincsek – gombák, bogyók – biztosítják. A bőrbe ivódó korom, a füst és az állandó éberség ellenére a mesterek ragaszkodnak ehhez a kihalófélben lévő életmódhoz, amelyhez a magány és a kemény körülmények mellett az erdei csend és a szabadság is hozzátartozik. Fegyelmezettségük elengedhetetlen: a boksákat folyamatosan őrizni kell, hiszen egyetlen óvatlan pillanat vagy fellángoló tűz hetek kőkemény munkáját teheti semmivé.